VÉSZI Endre: Egész és meg nem bontható
Ez is vagyok, az is vagyok,bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok. Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt. Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog. Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak,
mint az ég, mint sós a só, -
egyféleség, egyhangu rossz egyformaság. Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik. S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
