Malek Andrea: A muzsika hangja
A dombokon át meg a völgyek mélyén, a táj dala szállt s vele hány száz év, a táj dala szól benn a szívem mélyén, és én is dalolnék még és még.
A szívem egy csermely a réten, mely cserfen hív, kövön lép, futva át, majd éneklő csíz, ez a hála telt szív csupa vágy.
Ha bánt a magány, itt a hegy-völgy vár rád, a táj dala hív, s ez a dalnak száll, és hallom a szót, a muzsika hangját, én is szállnék már.
II.
Dérlepte rózsák, egy kismacska bajsza,
rézkanna, gyapjúsál, régies fajta,
masni egy kis csomag kék zsinegén,
ilyesmi dolgokat szeretek én.
Krémszínű pónik és krémszínű krémek,
szánokon csengettyűk, rétes és rétek,
fölszálló vadludak szárnyán a fény,
ilyesmi dolgokat szeretek én.
Lányok, kik csillogó fehérben járnak,
hópelyhek, amint az arcomba szállnak,
tavaszba olvadó hófehér tél,
ilyesmi dolgokat szeretek én.
Hogyha ló rúg, hogyha méh csíp, ha a szívem fáj, e sok kedves dolgora gondolok én, és minden oly más, új már.
III.
Én szörnyű kölyök voltam, mondják. Egy pimasz anyaszomorító, de mégis voltam mélyén lehetett tán, egy pillanat, egy parányi jó.
Szabadságot vártam, nem mást, de nem jött el a szabadító, a szabadítóm látom, te lehetsz már, és végül is, ez talán így jó.
Hisz itt vagy és így szeretsz: féltve, óvsz, hátha nem tévedés, mert van valami szívünk mélyén, mi igazán jó és szép.
Mert van valami szívünk mélyén, mi igazán jó és szép.
IV.
Bízom benned kedves napfény, bízom benned is eső. Bízom benne, hogy a levél újranő, és eső vagy fény bízom önmagamban én.
Jöjjön bármelyikük hozzám, gondjuk mind megoldom én. Kedves leszek, mint egy pettyes lányregény, mert úgy bízom én, bízom önmagamban én.
Hatok majd rájuk így-úgy, kemény leszek, de jó. Tisztelni fognak, érzem máris, felnézhetnek rám mind.
Mert úgy kell, érzem, belém száll az erő, minden jó, ha vége jó. Így az egész világ meghódítható, és eső vagy fény, bízom önmagamban én.
V.
Dó, egy domb, egy szép zöld domb,
Ré, egy régen látott rét,
Mi, egy m, egy hosszú i,
Fá, a fák fölött az ég,
Szó, ez szórakoztató,
Lá, és örül, aki lát,
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a dó.
