Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal
Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát,
s már félig fent lebeg
a tiszta éteren,
ül roppant asztalánál.
mely könyvekkel teli,
s a nagybetűk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelíd mosollyal,
lelkét kileheli:
Úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halovány fénye mellett
megörökíteni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad fejem
a béke Isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
