Felhők (töredék az elmúlt századbó)
Amikor a felhőkre nézek majd, rád fogok gondolni,rád fogok gondolni...
Amikor a felhőkre nézek majd, rád fogok gondolni,
mert talán tőled suhantak hab-ruhában fejem fölé,
- az én egemre...
Talán tőled, felőled szálltak a fellegek,
felőled szálltak a fellegek...
Talán felőled szálltak, s tán ez a mostani is
- mely olyan akár a habcsók -
tőled, felőled úszott el az ablakom előtt...
Sokszor fogom nézni a kék eget,
s mikor nézem az eget,
a kék eget,
arra gondolok majd,
hogy Te,
szereted azt a kék eget...
És talán amikor majd az eget nézem,
te is felpillantasz oda éppen,
bele egy felleg tejfehér színébe,
mely felőlem szállt,
és csak szállt, szállt te hozzád...
És amikor majd az eget nézed,
s én is ugyanazt nézem éppen,
akkor majd tudd, hogy tudom: szeretsz mindenképpen...
