TÓTH Krisztina: Cicc
Egy csillagrendszert egyengettek a padlón,
fölemelték, keringtek vele hosszú táncban.
Eltelt az év, lepergett lassan, nem maradt nyom.
Tavasszal titkos tűlevelet találtam.
Mért kellett azt a hosszú égősort kibogózni?
Mért kellett együtt bevonszolni a teraszra
azt a halott fát? Mért kellett hazahozni,
vajon pontosan mikor kezdődött el az akkor?
Működött, de csak az egyik fele égett.
Úgy forgatták, hogy azért ne nagyon látsszon.
Volt más a fán, csillagszórók, libegő fények,
végül is nem ezen múlt a karácsony.
Angyal nézte a kertet, kék, idegen hold.
Az egyik kiment a szívével társalogni.
Mire gondolt, miközben másra gondolt?
Hosszú sora van annak, nem kéne kibogózni.
Hova gondolt, mikor máshova gondolt,
mikor a teraszajtót is nyitva hagyta?
A hült helyek melegét keresve jött, dorombolt
a kerten át, de visszafordult a macska.
Csendes éj volt, csak a tűlevelek peregtek.
Cicc, cicc. Kérdés és félelem volt szemében.
Melyik égett ki? Nézzük az összeset meg?
Hol bújt meg eddig. Hogy szúr. Nem is értem.
