Próbáltam újra nélküled,de új csoda már nem jöhet.
Minden változó, minden megtörő,
újra elkezdeni nincsen több erő.
Új arcok, régi mondatok,
új napok, szürke asszonyok.
Veled ébredtem, veled álmodom,
te mással vagy, és én magam vagyok.
Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...
Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...
Külön pályán fut életünk,
nem vádolunk, nem kérdezünk.
Egy átutazó nem várt már tovább,
az ártatlan varázsló ideje lejárt.
Próbáltam nem gondolni rád,
de itt maradt egy kék kabát.
Még néha belém mar egy közös gondolat,
a magad mögött hagyott utolsó szavad.
Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...
Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...
.
(Korál: Ártatlan varázsló)
