BELLA István: SzeretkezéseinkNincs ű, nincs í, az é csak élene, |
nincs vé, nincs dé, a dé csak délene, |
csak krí, csak krű, csak a hangok szíve, |
félkék, félzöld, a színtelen zene: |
|
Fény sincs, nincs fény, a fénylés csak fénylene, |
nincs kék, nincs ég, a kéklés csak églene, |
nincs zöld, fehér, csak fehérzöldlene, |
csak fél-í, fél-ű, csak a zene színe: |
|
Éj sincs, nincs éj, az éjlés csak éjlene, |
nincs mély, mély sincs, a mélynek nincs hol mélylene, |
nincs fönt, nincs föld, a föld csak földlene, |
köd sincs, nincs köd, a ködlés csak ködlene: |
|
Csönd sincs, nincs csönd, a csönd csak csöndlene, |
Nincs ő, nincs én, az én csak őlene, |
nincs tér, idő, csak időtérlene, |
nincs nincs se, a van, az is csak nincslene: |
|
Csak te, az ige: a lenni lehelete! |
|
|
|
|