kék

Koncz Zsuzsa: Későre jár, kedvesem

1. Későre jár, kedvesem
A fáradt nap elpihen
||: Lehunyja már tiszta, kék szemét az ég
Szép álmokat küld feléd :||

2. Későre jár, kedvesem
Nincs mára több énekem
||: Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk :||

3. Későre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
||: Most véget ér életedből még egy nap
Remélem, még sok marad :||

Dupla KáVé: A felhők felett mindig kék az ég

Ha összejöttek a dolgok, és semmi sem sikerült,
Ha rengeteg a gondod, úgy érzed, nem menekülsz,
Állj meg bátran, és nézzél fel az égre,
Hidd el, ott fenn nyugalmas minden.

Refrén:
A felhők felett mindig kék az ég,
Az én szerelmem örökké tiéd,
A felhők felett folyton süt a Nap,
Még akkor is, ha néha bántalak.

Ne félj a kihívástól, a környező világtól,
Ne tarts a problémáktól, mert rád találnak bárhol,
Ha együtt nézünk szembe mindennel, vállvetve,
Mindig melletted állok, megváltjuk a világot.

Malek Andrea: A muzsika hangja

A dombokon át meg a völgyek mélyén, a táj dala szállt s vele hány száz év, a táj dala szól benn a szívem mélyén, és én is dalolnék még és még.
A szívem egy csermely a réten, mely cserfen hív, kövön lép, futva át, majd éneklő csíz, ez a hála telt szív csupa vágy.
Ha bánt a magány, itt a hegy-völgy vár rád, a táj dala hív, s ez a dalnak száll, és hallom a szót, a muzsika hangját, én is szállnék már.

II.
Dérlepte rózsák, egy kismacska bajsza,
rézkanna, gyapjúsál, régies fajta,
masni egy kis csomag kék zsinegén,
ilyesmi dolgokat szeretek én.

Krémszínű pónik és krémszínű krémek,
szánokon csengettyűk, rétes és rétek,
fölszálló vadludak szárnyán a fény,
ilyesmi dolgokat szeretek én.

Lányok, kik csillogó fehérben járnak,
hópelyhek, amint az arcomba szállnak,
tavaszba olvadó hófehér tél,
ilyesmi dolgokat szeretek én.

Hogyha ló rúg, hogyha méh csíp, ha a szívem fáj, e sok kedves dolgora gondolok én, és minden oly más, új már.

III.
Én szörnyű kölyök voltam, mondják. Egy pimasz anyaszomorító, de mégis voltam mélyén lehetett tán, egy pillanat, egy parányi jó.
Szabadságot vártam, nem mást, de nem jött el a szabadító, a szabadítóm látom, te lehetsz már, és végül is, ez talán így jó.
Hisz itt vagy és így szeretsz: féltve, óvsz, hátha nem tévedés, mert van valami szívünk mélyén, mi igazán jó és szép.
Mert van valami szívünk mélyén, mi igazán jó és szép.

IV.
Bízom benned kedves napfény, bízom benned is eső. Bízom benne, hogy a levél újranő, és eső vagy fény bízom önmagamban én.
Jöjjön bármelyikük hozzám, gondjuk mind megoldom én. Kedves leszek, mint egy pettyes lányregény, mert úgy bízom én, bízom önmagamban én.
Hatok majd rájuk így-úgy, kemény leszek, de jó. Tisztelni fognak, érzem máris, felnézhetnek rám mind.
Mert úgy kell, érzem, belém száll az erő, minden jó, ha vége jó. Így az egész világ meghódítható, és eső vagy fény, bízom önmagamban én.

V.
Dó, egy domb, egy szép zöld domb,
Ré, egy régen látott rét,
Mi, egy m, egy hosszú i,
Fá, a fák fölött az ég,
Szó, ez szórakoztató,
Lá, és örül, aki lát,
Ti, ti tudjátok is már, hogy most újra itt a dó.

Tolcsvay László: Csak egy kék színű virág

Soha semmire nincs időnk, olyan gyorsan jár a nap
Én is nagyon ritkán látom a barátaimat
Künn az utcán annyi ember, szinte alig férnek el
Egyszer találkoznunk kéne, hát holnap gyertek el!

Csak egy kék színű virág, ennyi a jelünk
Aki jön, mind barátunk, és boldog lesz velünk
Csak egy kék színű virág, mit a kezedben hozol
Csak egy kék színű virág, s már hozzánk tartozol

A városszéli réten fényes nagy tüzet rakunk
Beszélgetünk örömszóval, vagy jókat hallgatunk
Dombok alatt szól az ének, fejünk felett az est leszáll
Mosolyunkat továbbviszi mind, aki arrajár

Csak egy kék színű virág...

Minket nem érdekel a hajszín és az emberek kora
Minálunk csak egy a fontos: a barátok szava
Nefelejcs vagy búzavirág minden földön megterem
Hozzátok a virágokat, de mindegyik kék legyen!

Csak egy kék színű virág...

Generál: Ha ismerném 

Ha ismerném az ég ezernyi csillagát,
Ha nézhetném a nap vakító szép sugarát,
Ha tudhatnám, hogy mért válik majd fénnyé az árnyék,
Tudom, csak rád gondolnék!

Ha ismerném a méz édes cseppjeit,
Ha ismerném ez órák hosszú perceit,
Ha tudhatnám, a tó vize mért olyan kék,
Tudom, csak rád gondolnék!

R.: Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem, ne hagyjál el.

3.Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék!

R.

3. (megint)

A kék

Valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék

Ugyan a magyarországi hagyományok között nyomát sem találjuk, mégis egyre elterjedtebb, hogy a menyasszony esküvőjén visel valami régit, újat, kölcsönkapottat és kéket. Az angol eredetű szokás hazájában nem négy, hanem öt elemből áll.

A régi, az új, a kölcsönkapott és a kék tulajdonképpen szimbólumok. A régi a menyasszony családja közötti kapcsolatot jelképezi, emlékeztetve az arát a szülőkre és a gyermekévekre, valamint mindarra, amit elhagy. Az új a házassággal létrejött családi kapcsolatot testesíti meg. A kölcsönkapott jelképet elméletileg már férjhez ment, boldog házasságban élő asszonytól adja, így a sikeres kapcsolat záloga. A kék a tisztaság és a hűség jelképe, Szűz Mária jellegzetes színe. Mindezeken felül Angliában az ezüst is megjelenik, méghozzá hatpennis érme formájában, amit a menyasszony a bal cipőjébe tesz. Ennek megfelelően viselése gazdaságot és jólét hoz.