László Eszter: Szivárvány
A csendben, a sötétben
egyszerre gurulni kezdtünk a végtelenbe,
virágok, madarak közé, zöld rétre,
ahol a lehetetlen lehetséges,
ahol az idő nem véges,
ahol a zöld, a piros, a kék,
a sárga, a lila, a fehér
szivárvánnyá változik,
szívedben, s szívemben lakozik.
2007.06.15. 10:00 csakisazértis
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kekvirag.blog.hu/api/trackback/id/tr906383959
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
