ZORÁN: Volt egy tánc

Hófehér hajó úszott a folyón
S összesimult a fiú s a lány
Színes lampion fénylett az égen
Mint a brosstű a mélykék ruhán
És a fedélzet zenével megtelt
Szólt a ringató, lassú románc
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Ilyen szépet csak filmekben látsz

És a vonatok indultak sorra
És a fiú az ablakban állt
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed
Mi lesz veled, ha a csatában jársz
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a lángon, a halálon, füstön át
Úszik egy fehér hajó

És a vonatok megjöttek sorra
Néhány békeév nekünk is járt
Aztán jött az a rettegett autó
És a ház előtt halkan megállt
És a mama az ablaknál állva
Újra évekig apámra várt
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás

És a brosstűből szénre már nem telt
És a harmadik tél is lejárt
És egy hajnalon csöngettek hármat
És az apám az ajtóban állt
Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink
Mindent elnyelt a nagy zálogház
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán mégiscsak lesz folytatás

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó

De már szóltak a hírek s az ágyuk
Mondd, az életük miért lenne más
És mi mindent két bőröndbe gyűrtünk
De már nem ment az elindulás

Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák
Hm, volt egy tánc
Volt egy tánc, volt egy tánc
S néha elhitték, lesz folytatás

Nemes Nagy Ágnes: Köszöntő  

Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?

Nem, már tudom mit vegyek:
néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.

Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.

És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon

Heaven street seven: Tükör a tükörben

Valami szép fura beszéd,
Amit csak ketten érthetünk baby,
Valami kék távoli ég,
Kis ház a víznél, az kéne végre!

Oh, ez nagyon szép,
De nekem más is kellene még.

Valami dal úgy megzavar,
Mint nagyapát egy rég elfelejtett
Azonosíthatatlan kép,
Valahol mélyen bujtogat benned.

Tükör a tükörben,
Mutatok jobbat most kedvesem.
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég.
Csak ültünk és néztünk,
Azt se tudtuk mit kérjünk.
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég.
Sok is még.

Egy itt hagyott ősi titok
A semmiben kettőnk között vibrál.
Csak az a baj hogy nagy a zaj,
Mi is úgy tudjuk hogy ott semmi nincs már.

Oh, ez nagyon szép,
De nekem más is kellene még.

Nem kell mágia a szemnek látnia elég.
Csak ültünk és néztünk,
Azt se tudtuk mire véljük.
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég.
Sok is még.
Tükör a tükörben,
Mutatok jobbat most kedvesem.
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég.
Csak ültünk és néztünk,
Azt se tudtuk mit kérjünk.
Nem kell mágia, a szemnek látnia elég,
Sok is még.

Tóth Árpád: Vonatra ülnék...

Vonatra ülnék, pamlagán nyúlnék, leereszteném nagy ablakát,
...szélparipák puha szügye és illatos sörénye,
Pipacsok, búzavirágok, gyújtoványfű, vadrepce s az ajakos virágok kék csókjai,
Csókok az illatokban, szőkeségek a fényben, és ne lássak több tintát és bánatot...
/1925/

 Próbáltam újra nélküled,
de új csoda már nem jöhet.
Minden változó, minden megtörő,
újra elkezdeni nincsen több erő.

Új arcok, régi mondatok,
új napok, szürke asszonyok.
Veled ébredtem, veled álmodom,
te mással vagy,  és én magam vagyok.

Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...
Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...

Külön pályán fut életünk,
nem vádolunk, nem kérdezünk.
Egy átutazó nem várt már tovább,
az ártatlan varázsló ideje lejárt.

Próbáltam nem gondolni rád,
de itt maradt egy kék kabát.
Még néha belém mar egy közös gondolat,
a magad mögött hagyott utolsó szavad.

Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...
Álmainkra hallgatunk egyedül, egyedül...
Mindig tovább utazunk egyedül...

.
                                                                                    (Korál: Ártatlan varázsló)

VÉSZI Endre: Egész és meg nem bontható

Isten nem ígért
örökké kék eget,
életünket átszövő
virágösvényeket.

Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
gond nélkül örömöt,
békét jajszó nélkül.

De Isten erőt
ígért a napra,
munkára pihenést,
fényt az utunkra.

Kegyelmet bajunkban,
égi segítséget,
nem múló részvétet,
örök szeretetet.

Annie Johnson Flint

VÁCI Mihály: Rólad beszélek mindig

A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te mélyükben percenkint megfogansz.

Merengéseim mély kútjából
fellebegsz
lengő
arany
veder
kristályosan és kék illatokkal,
s neved szomjas ajkamhoz ér.

A lombos idő gallyai homlokomba
verődnek, lehajlanak az ágak,
és minden napnak Te vagy a gyümölcse.

 És én Terólad beszélek mindig
mindenkinek a lázas esteken,
komoly délutánokon - én csak Rólad beszélek,
Mert nem tudom kimondani neved.

Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék

Hiszen jó volt magamban,
Magamért és magammal élni,
De ezt a boldogságot
Olyan jó volna fölcserélni.

Valami furcsa kékkel,
Egy ősi s csak holnap jött mával,
Valami kidacolt, nagy,
Kínra-hajló romantikával.

Óh, vágyni hogy szeretnék,
De nem vággyal, aki csak percnyi,
De vággyal, amellyel
Örökig ki lehet telelni.